Sokan gondolják úgy, hogy a szülővé válás egyet jelent a korábbi életünk és egyéni ambícióink teljes feladásával. A fókusz ilyenkor természetesen a gyermekre helyeződik, ami az első években teljesen érthető és biológiailag is kódolt folyamat. Ugyanakkor az évek múlásával könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a saját igényeink és örömforrásaink teljesen a háttérbe szorultak. Pedig a szülői énünk mellett a saját személyiségünk tudatos ápolása is kulcsfontosságú a kiegyensúlyozott családi légkör megteremtéséhez.
A boldog szülő türelmesebb szülő
Amikor valaki rendszeresen időt szakít arra, ami szellemileg vagy fizikailag feltölti, azzal az érzelmi tartalékait is folyamatosan építi. Legyen szó sportról, olvasásról vagy bármilyen kreatív tevékenységről, ezek a lopott pillanatok segítenek levezetni a hétköznapok során felgyülemlett feszültséget. Ha a szülő kipihentebb és elégedettebb önmagával, akkor a gyerekekkel való kapcsolata is sokkal harmonikusabbá, támogatóbbá válik. Egy frusztrált és kimerült felnőtt sokkal hamarabb elveszíti a türelmét a mindennapi apróságok vagy a gyermeki csínytevések miatt. Ezért a saját hobbinkra fordított idő valójában egy hosszú távú befektetés a gyermekeink lelki nyugalmába is.
A minőségi kikapcsolódás után visszatérve a családi körbe, gyakran egészen más szemmel kezdjük látni a felmerülő problémákat. Egy kiadós futás vagy egy óra elmélyült festés után a kisebb otthoni konfliktusok már nem tűnnek megoldhatatlan tragédiának. A gyerekek pedig elképesztő sebességgel érzik meg, ha a szüleikben belső béke és valódi jókedv uralkodik. Nem szabad bűntudatot éreznünk azért, mert néha másra is vágyunk a pelenkázáson, a közös játékon vagy a leckeíráson kívül. A mentális egészségünk megőrzése a legfontosabb ajándék, amit a családunknak adhatunk.
Gyakran látni olyan családokat, ahol a szülők teljesen feloldódnak a gyerekek igényeinek kiszolgálásában, elfelejtve saját vágyaikat. Ez a fajta mártírszerep hosszú távon érzelmi kiégéshez vezethet, ami végül az egész közösségnek fájdalmat okoz. Az egyensúly megtalálása persze nem mindig egyszerű feladat a rohanó hétköznapokban. Mégis érdemes tudatosan keresni azokat az apró réseket az időbeosztásban, ahol újra önmagunk lehetünk.
Példamutatás az önmegvalósításban
A gyerekeink nemcsak abból tanulnak, amit direkt módon tanítunk nekik, hanem elsősorban abból, amit a mindennapokban látnak tőlünk. Ha azt tapasztalják, hogy a szüleiknek vannak önálló céljaik, érdeklődési köreik és szenvedélyeik, ők is kíváncsibbá válnak a világra. Megtanulják tőlünk, hogy a felnőtt élet nem áll meg a kötelező feladatok és a munkahelyi kötelességek teljesítésénél. A látott pozitív minta alapján ők is bátrabban vágnak majd bele új dolgokba a későbbiekben. A kitartás és az önfejlesztés igénye így válik természetes családi értékké.
Fontos látniuk, hogy a felnőttek is folyamatosan tanulnak, néha hibáznak, és őszinte örömüket lelik a fejlődés folyamatában. Amikor anya egy új nyelven kezd beszélni, vagy apa a hétvégén a garázsban barkácsol, a gyerekek látják az alkotás nehézségeit és szépségeit is. Ez a fajta hitelesség sokkal többet ér bármilyen elméleti nevelési tanácsnál vagy könyvben olvasott bölcsességnél. A gyerekek büszkék lesznek, ha látják a szüleiket alkotni vagy kisebb-nagyobb sikereket elérni a hobbijukban. Megértik, hogy az egyéni szabadság és a felelősségteljes családi lét kiválóan megfér egymás mellett. Az önállóságra nevelés egyik legjobb módja, ha megmutatjuk nekik, hogy nekünk is van a családunktól független, értékes belső életünk.
Az énidő mint a családi béke forrása
Sokan félnek attól, hogy a saját tevékenységeik elvehetik az értékes időt a gyermekeiktől. Valójában azonban a minőségi idő soha nem a percek mennyiségén, hanem a figyelem mélységén múlik. Egy egész napos, de fásult és unott együttlétnél sokkal többet ér két óra, amit valódi jelenléttel töltünk el. Ehhez a figyelemhez viszont elengedhetetlen, hogy mi magunk is jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Az énidő beiktatása segít abban, hogy ne csak egyfajta logisztikai menedzserként vagy szolgáltatóként tekintsünk magunkra a háztartásban. A napi rutin és a végtelen teendők listája könnyen bedarálhatja az ember eredeti személyiségét. Ha van egy biztos pont a héten, ami csak rólunk szól, az stabil kapaszkodót jelent a legnehezebb időszakokban is. Ezt a rendszert a gyerekek is hamar megszokják, és megtanulják tiszteletben tartani a szüleik határait.
A párok számára is rendkívül fontos, hogy kölcsönösen támogassák egymást a saját hobbijaik gyakorlásában. Ha apa elengedi anyát a barátnőivel jógázni, és cserébe ő is elmehet a hobbicsapatához sportolni, az erősíti a szövetségüket. A kölcsönös támogatás megmutatja, hogy tiszteljük a másik egyéniségét és szabadságvágyát. Ez a fajta együttműködés a házasság stabilitását és a bizalmat is hosszú távon növeli.
A gyerekeknek is szükségük van arra, hogy néha nélkülözzék a szülői felügyeletet és irányítást. Ez fejleszti a kreativitásukat és a problémamegoldó képességüket. Amíg mi a hobbinkkal foglalkozunk, ők is megtanulják önállóan feltalálni magukat a játékban.
Közös pontok és új beszédtémák
Ahogy a gyerekek cseperednek, a szülők hobbija remek közös kapcsolódási ponttá, hidakká válhat a generációk között. Lehet, hogy a lányunkat is elkezdi érdekelni a fotózás, vagy a fiunkkal együtt kezdünk el túrázni a hétvégeken. Ezek a közös érdeklődési körök átsegíthetnek a sokszor konfliktusokkal terhelt, nehezebb kamaszéveken is. A szülő így nemcsak egy irányító tekintélyszemély marad, hanem egy inspiráló társ is lesz a gyerek szemében. A közös hobbi során kialakuló beszélgetések általában sokkal mélyebbek és őszintébbek, mint a rutinszerű kérdések. Ilyenkor eltűnnek a szerepek, és csak az alkotás vagy a mozgás tiszta öröme marad.
Egy izgalmas hobbi révén a szülő sokkal érdekesebb és színesebb egyéniséggé válik a gyermeke számára. Nemcsak a szokásos kérdések maradnak meg a vacsoraasztalnál az iskolai jegyekről vagy az ebédről. Elmesélhetjük a saját friss élményeinket, a tanulási folyamatunk kudarcait vagy a legújabb sikereinket is. Ez emberközelibbé és elérhetőbbé teszi a felnőttet a gyerek szemében. A családi dinamika így sokkal rétegzettebbé válik az évek múlásával.
Végezetül érdemes emlékezni rá, hogy a jó szülő nem az, aki mártírként feláldozza minden egyes szabad percét. Az igazán hiteles szülő képes megmutatni a gyermekeinek, hogyan lehet felnőttként is teljes és boldog életet élni. A saját hobbink megtartása tehát nem önzőség, hanem a mentális egészségünk és a családi béke záloga. Ha mi jól vagyunk a bőrünkben, abból az egész családunk profitálni fog. Merjünk tehát időt szánni magunkra, mert ez a befektetés mindenki számára kifizetődik.
